3. Fejezet

-Khm...iskola...a jövő héttől?-ennél borzalmasabb már nem is lehetne.
-Igen.-mondta Emily.
-Ezt nem mondod komolyan.-kínomban pedig egy zavart nevetést hallattam.
-De, komolyan.-válaszolt Sam.
-De...
-Nincs semmi de.-szólt közbe Em.-Sokáig gondolkodtunk ezen, és úgy döntöttünk, hogy mindenképpen be kell fejezni a tanulmányaidat!
-Ugyan már..-kezdtem, majd elhallgattam. Semmi értelme nem volt a veszekedésnek. Ők döntöttek, és végül is igazuk volt. Nem hiszem, hogy a szökési akcióm után apám egy fityinggel is támogatna az elkövetkező..hmm..lássuk csak...100 évben. Az a pénz, ami a bankszámlámon hevert, meg nem tart ki a végtelenségig. Valamit nekem is kezdenem kell az életemmel..a suli meg azért csak ad egy löketet, és nem annyira borzasztó.
Kivéve a sok megalázást, hazugságot, a gyíkarcokat, a suli nagymenőit, a beavatást és a kötelező programokat.
Vagyis a suli elég nagy része egy hatalmas szívás.
-Jó rendben.-mondtam egyszerűen.
-Nem jóváhagyást vártunk.-mondta Em.-Egyszerűen közöltük a tényeket.
Jah, hogy itt diktatúra van...
-Aha.
-Már össze is írtunk néhány iskolát, ami az előző eredményeidet nézve, megfelelőek számodra. Itt van a woodridge-i gimi...-kezdte Sam.
-De ide már csak a gettósok járnak.-vette át a szót Em.-Chicago-ban van még két suli. A Goodlow Magnet és a Chase Elem...Itt a lap-top, nézd meg a sulikat. És dönts. Az igazgatókkal már megbeszéltem a dolgot, bármelyikben szívesen látnak. És mindegyik csak 10 percre van a metróval.
-Hát, hogy ez mennyire jó.-motyogtam, és levágódtam a fotelbe a géppel.
-Elmentem dolgozni.-szólt Sam. Megpuszilta Leaht és Emilyt, nekem pedig egyszerűen a vállamba boxolt.-Csak ügyesen.
Válaszként motyogtam valamit, és teljesen belemerültem a suli honlapok tanulmányozásába.
-Oké feladom!-szólaltam meg 5 perc után.-Teljesen mindegy hová megyek.
Azonban látva Em vad és fenyegető tekintetét, gyorsan kijavítottam magam.
-Vagyis..csak jegelem a helyzetet.
-Elliot...-kezdte el azon a tudjátok helytelenítő hangján. Aminek végül is a jelentése csupán annyi, hogy "így is úgy is nekem lesz igazam, de van két másodperced arra, hogy gyorsan kijavítsd magad."
Leah azonban közbe vágott.
-Jaaj, anya! Ha a középsuli fele annyira borzalmas, mint az általános iskola, akkor hadd pihenjen még egy kicsit.
-Köszönöm.-kiáltottam, és karomba kaptam a megmentőmet.
-Lesznek még ebből bajok, hogy ti ilyen hamar egymásra találtatok.-szólt fejcsóválva Em, majd hangosan felnevetett. Leah egy nagy puszit nyomott az arcomra, majd leült mesét nézni.
-Segítsek valamit?
-Hát nem bánnám ha kipakolnál a mosogatóból...meg ha választanál egy iskolát.
-Emily néni....Hidd el, este megmondom neked, melyik iskolába fogok járni.
-Szavadon foglak!-fenyegetett meg játékosan.
A délelőtt további része igencsak lassan és unalmasan telt el.
A suli honlapokat továbbra is nézegettem és csak még álmosabb lettem utána. A Goodlow egy sima gimi ami a leírás alapján, még ha rejtve is, az iskolai sulicsapatot támogatta eszméletlenül. Vagyis, éljen a protekció. 
A Chase Elem, az adatok szerint sokkal el van maradva a Goodlowtól. Meg Jézusom a suli neve teljesen hasonlít arra a szóra, hogy: sajt.
Mennyi az esélye annak, hogy valaki ezt az iskolát komolyan veszi?
Meg ahogy leszűrtem a suli támogatásokból nyeri a zsozsót, amit a művészeti oktatásokból kapnak. Nem hiszem, hogy kibírok egy évet holmi Shakespeare-rel meg néhány feltörekvő George Michael-lel.
Olyan egy óra körül meguntam mindezt, és ledőltem Leah mellé a kanapéra.
-Mit nézünk?
- A Shrek 2-őt.-válaszolt Leah, szemét le sem véve a képernyőről.
Mint kiderült, már vagy ezerszer látta ezt a mesét, ennél fogva kedvenc részei is voltak, amihez minimum kétszer kellett visszatekerni. A legnagyobb kedvence az volt, mikor a szamár állandóan azt hajtogatta, hogy: Ott vagyunk már?
Hál Istennek - érezzétek a szarkazmust - Leahnak eszébe jutott, hogy mi lenne ha eljátszanánk ezt a jelenetet. Így a nyakamba mászott, nekem pedig motor hangot hallatva kellett végig mennem a nappalin, miközben ő a szamár szövegét nyomatta.
Nem mondom, sokat nevettem a helyzeten.
De remélem senki nem látott minket az ablakból.
Ezután sorra megismerkedtem a babáival, amiknek a neveit meg is kellett tanulnom. Frankón a végén még ki is kérdezte. A semmiből főzött teát és sütött süteményt.
Sam nem hazudott. Tényleg, idegrendszer kell a kis csajhoz.
Emilyt háromkor riasztották az egyik betegéhez, így gyorsan el kellett rohannia. Követtem a konyhába, éppen akkor rakta le a mobilját.
-Emily...én nem tudok egyedül vigyázni Leah-ra.-kezdtem.
-Ne aggódj. Már szóltam A.J.-nek.
-Kinek?-kérdeztem zavarodottan.
-Ő a bébiszitter. De ne aggódj nem leszek sokáig távol.
-Rendben.
-Azért fél órát kibírtok egyedül, nem?-kérdezte aggodalmasan.
-Persze, megoldjuk valahogy.-válaszoltam vidáman. Mélyen valahol pedig éreztem,hogy ki fog törni a pokol.
Nem is tévedtem sokat.
Miután Emily elment, Leah, mint aki akkor szabadult fel s alá rohangált. Ledobta a vázát a földre, az újságokat széttépte és a fecniket, mint a konfettiket feldobta, pörgött forgott, kiöntötte a tejet a pultra és onnan szívta fel szívószállal. Persze kiabálhattam, nem ért semmit. Lefogni már nem próbáltam....hisz az előbbi rúgástól még sajgott a vádlim.
És, mintha nem lenne elég nagy a zűr, megszólalt az a rohadt csengő.
Ránéztem a tomboló Leahra és belátva, hogy rosszabb már nem lehet az ajtó felé vetődtem. Mielőtt ajtót nyitottam volna, még megigazítottam magamon a ruhámat, az ingemet feltűrtem, beletúrtam a hajamba, majd ajtót nyitottam.
Ekkor történt a totálisan, hatalmas fagyás.
Az ajtóban egy gyönyörű, barna hajú lány állt, nagy barna szemekkel és mosolygott. Majd mikor észrevett engem, lefagyott arcáról a mosoly. Az ajkai elnyíltak, majd anélkül, hogy egy szó is elhagyta volna őket, becsukta. Gyorsan oldalra nézett, ellenőrizve, hogy jó házhoz csengetett-e be.
-Hát te ki vagy?-kérdezte nyíltan.
-Elliot vagyok.-mondtam egyszerűen.
-Hát ez nem sokat, mond. De azért, hali.-mondta vigyorogva és a kezét nyújtotta.
-Szia.-motyogtam. Baromira zavarban voltam.
Mosolyogva végig hordozta rajtam a pillantását, és közben én is ugyanígy cselekedtem. Persze rajta. Lazán volt felöltözve, ami ugyancsak jól állt neki. Egyszerűen nagyon jól nézett ki.
Percekig álltunk az ajtóban szótlanul, ami kezdett eléggé kínossá válni.
-És..megkérdezhetem....hogy mit is keresel itt?-motyogtam.
Elkerekedett szemmel bámult rám, majd felnevetett.
-Hát, tudod..én vagyok....-kezdte.
-A.J.!!!!!!!!!!!!-visította Leah, és mellettem elrohanva, az idegen karjai közé vetette magát.
-A.J.????-az nem fiú név?
Aztán.
Úr.Isten. 
A.J.
-Igen.-válaszolt mosolyogva a lány.-Én vagyok A.J.

XXXXX

Folt elmosolyodott.

Hmmmm...

-Azért jöttem, hogy felmérjem a házukat az új biztonsági rendszerhez.

-Azt hittem, más munkád van - mondta Anyu. - Azt hittem, a Borderline-ban vagy leszedőfiú.

-Új munkát kaptam. - Folt rám nézett, amitől sok helyen elöntött a forróság. Igazából közel voltam a lázhoz.

Azt a büdös rohadt......MAMII.

-Idekint?- kérdezte tőlem.

Követtem a motorjához.

-Még mindig egy csomó mindenről kell beszélnünk. - mondtam neki.

Hát te egy idióta vagy! Ilyenkor...egy atom pasival, te beszélgetni akarsz?

-Beszélni? - Folt megrázta a fejét, szeme megtelt vággyal. Csókolózni, súgta a gondolataimban.

Végre! Valamelyikőtök vágja a lényeget.

Nem kérdés volt, hanem figyelmeztetés. Elvigyorodott, mikor nem tiltakoztam  és a számhoz hajolt. Az első érintés csak ennyi volt - egy érintés. Incselkedő, csábító gyengédség. Megnyaltam az ajkam, mire Folt vigyora elmélyült.

-Kérsz még? - kérdezte.
MÉG JÓ HOGY!

A hajába túrtam, és közelebb húztam magamhoz.

-Kérek.
Vááúúúú! Na akkor lapozzunk..
Héhéhééé.... nincs több oldal...Akkor ezek szerint...
V.É.G.E.
Magamba roskadva ültem a kávézó egyik legeldugottabb boxában. Most komolyan, hogy lehet így befejezni egy könyvet? Ááhh...
-A.J.
Milyen befejezés már ez..
-A.J. Hallod te mit beszélek neked?
Ennél még én is jobbat tudtam volna írni.
-Tee! Figyelj már rám!
Utállak Becca Fitzpatrick!
-Alice Jessica Morgen!-kiáltott közvetlenül a fülembe a legjobb barátnőm, Ciara.
-Hee?-nyögtem vissza értetlenül.
-Körülbelül fél órája jártatom a szám.-szólt vissza, és tetetett duzzogásba kezdett.
-Bocsesz.-szóltam bűnbánóan, majd hirtelen felkaptam a könyvet.-Ő tehet mindenről.-mutattam ezután a könyvre.
Ciara válaszul csak a szemét forgatta, majd ismét elmesélte a pletykát. Most már, ennyi év barátság után, már nem akadt fent azon ha nem hallom amit mond. Tudja, hogy ha olvasok, kikapcsolok, vagy ha mégsem akkor a válaszaim általában sablonosak  Mint mondjuk, az: Igen. Nem. Talán. Aha.
-Neee mááár!-visítottam fel, aminek hatására több, kíváncsi szempár is a mi ülőhelyünk felé szegeződött.
-Deee!-visított vissza Ciara, aki mit sem törődött a kíváncsiskodókkal.
-Akkor Wendy szingli, hál' Istennek...már rosszul esett, hogy annak a gyökérnek van pasija.-válaszoltam nevetve.
-Nem mögötted ült az elmúlt két hétben amerikai törin..... Hogy mit lejár annak a nőnek a lába....Meg, ahogy cuppog...
-Fúúúúúj!-fejeztük be egyszerre a mondatot.
-És milyen a könyv?-kérdezte hirtelen.
-Állati...-itt körülbelül egy 30 perces beszámolót tartottam. - Arról ne is beszéljünk, a pali mekkora csődör.
-Imádom a csődör palikat!-ezzel el is kobozta az említett tárgyat.
-Csak óvatosan!-szóltam rá.
-Tudom, tudom....Maximum 25 fokos szögben nyithatom ki. Bla-bla-bla.-mondta Kelly.
-Hallottam ám!-szóltam vissza nevetve. Majd a táskámban kezdem el kutakodni a csörgő telefonom után.
-Igen?-szóltam bele.-Vigyázz már.-súgtam oda Ciara-nak.
-Szia A.J. Emily vagyok.
-Óó, csókolom!-szóltam vissza vidáman.
-Tudom, hogy illetlenség, hogy most szólok..De nem tudnál beugrani vagy két órára? Sürgős ügy.
-Persze, szívesen. Most azonnal induljak?-kérdeztem, és már el is kezdtem összepakolni a cuccomat.
-Igen,az jó lenne. Meg azt szeretném kérni, maradj addig, míg én is haza nem érek, jó? Beszélni szeretnék veled.
-Jó, persze.-válaszoltam meghökkenten. Majd bontottuk a vonalat.
-Minden oké?-kérdezte Ciara rémülten, látva az én ugyancsak rémült tekintetemet.
-Persze...csak, azt mondta beszélni akar velem.-nyögtem vissza, majd visszazuhantam az előbbi ülőhelyemre.
-Biztos csak meg akar dicsérni, milyen jól rendet raksz a hiperaktív lánya után.-válaszolta vidáman.
Ciara nem az a kis gyerekre vigyázó típus. Egyszer jött el velem, azóta is emlegeti azt a "legpocsékabb péntek estét".
-Na hozd rendbe magad!-rivallt rám.-Úgy nézel ki, mint aki szellemet látott. Lehet, hogy most találkozol valami olyan oltári, dögös pasival, mint aki a könyveidben vannak. Nem halaszthatod el a pillanatot.
-És még én élek tündérmesében.-vágtam vissza, és a pénztárcám után kutattam.
-Hagyd csak! Én állom. Jobb ha sietsz, ha az a kis csaj egyedül van, biztos kitört már a pokol....Háromszor!-nevetett fel Ciara.
Mosollyal az arcomon léptem ki a kávézóból, és a Lakeview street felé vettem az irányt. A 16-os ház ajtaja előtt megálltam, és becsengettem.
A gyerek nevetés és kiabálás tompán átszűrődött az ajtón. Nagy valószínűséggel Ciara-nak volt igaza. Vártam, hogy Emily esetleg Sam, vagy maga Leah nyit ajtót.
Azonban nagyot kellett tévednem.
Nem az a személy nyitott ajtót, akit vártam.