Prológus

Nem szeretek visszagondolni a gyerekkoromra. Rengeteg rossz emlékem van, bár nem így kellene lennie.
Csupán egy dologra emlékszem vissza szívesen: anyámra.
Minden rossz akkor kezdődött, amikor tíz éves voltam.
Anyámmal rengeteget jártunk ki a házunk melletti folyóhoz. Semmi nem tántorított el minket onnan.
Semmi.
Sem eső, hó, fagy esetleg kánikula.
Így történt, hogy anyám tüdőgyulladást kapott, amiben meg is halt.
A temetése után nem szólaltam meg, nem volt senkinek semmi mondanivalóm. Emiatt nem tudtam tiltakozni foggal-körömmel apám új házassága ellen. A mostohaanyám, vagyis a földre született boszorkány, Scarlett mindent megtett, hogy apámmal ápolt hajszálvékony kapcsolatomat végleg megszakítsa.
Sikerült neki.
Így kerültem én ide, a Pokolba.
Ezalatt persze nem a nyolc esetleg kilenc bugyros, piros színű barlangot kell elképzelni, ahol a rossz lelkek tolonganak és Lucifer fent csücsül a trónján és nevet.
Nem, bár lehet, hogy az kellemesebb hely lenne ennél.
A bentlakásos iskolánál, amit inkább börtönnek nevezne az ember.
Tíz éves korom óta vagyok itt, lassan ez a hetedik évem. Azóta nem voltam otthon. A külvilágtól egy rács, és néhány szigorú nevelő választ el, akik a pálcájukat suhogtatják.
Pálca...ugye milyen röhejes? Ember, végül is a XXI. században élünk. Bár ezt a hely nem igazán mutatja.
Na szóval ott tartottam, hogy hét éve nem csak otthon, de még a "börtön" falain kívül sem voltam.
Nem láttam havat, nem áztam bőrig a hirtelen jövő záporban, nem voltam moziban, nem láttam velem egykorú lányokat, akik, meglepő módon nem tartózkodnak a fiúknak fent tartott intézetben, nem tettem le a jogsit, nem nyertem meg a suli csapatának egy díjat és nem voltam szerelmes.
Egyetlen kapcsolatom a külvilággal a katonai priccs aljára felragasztott telefonom, amit még a régi szobatársam hagyott rám, meg belső ablakpárkány, melyre feltelepedve bámulhatom a csillagokat, és próbálhatok térerőt keresni.
Most is épp térerőt keresek, hogy legalább a Woodridge-ben élő nénikémnek üzenhessek, amikor a csörömpölésre és ordibálásra megmerevedtem.
-Mr. Brain! Az egy mobiltelefon?-igen, ez a bukás hivatalos időpontja.
A telefont elkobozták, engem pedig az igazgatóhoz vezettek.
-Mr. Brain ezzel a húzásával elrontotta a nyarát. Mrs. Brain utasítását követve az idei nyáron sem utazhat haza, mivel megszegte iskolánk szabályait. Most pedig menjen vissza a jól ismert helyére, ami a jelenlegi állása szerint még egy ideig az Öné lesz.-a diri jót nevetett a poénján. Haha.
Ekkor döntöttem el, hogy megszököm ebből a porfészekből.